0

Bejelentkezés a webshopba|Regisztráció

Vásárlói tájékoztató | Bejelentkezés | Bemutatkozás | Szolgáltatás | Nyitvatartás
Keresés az adatbázisban  
2017. 12. 12. Kedd - Gabriella

Hírek

 
 

Hogyan kezdjünk klikkerezni?

Mielőtt belevágnánk a klikkerezésbe, mindenképpen érdemes elolvasni a klikkeres tanításról szóló elméleti cikkeket. Sokat segíthetnek annak megértésében, hogy mit miért is csinálunk.
Mielőtt belevágnánk a klikkerezésbe, mindenképpen érdemes elolvasni a klikkeres tanításról szóló elméleti cikkeket. Sokat segíthetnek annak megértésében, hogy mit miért is csinálunk.


elsődleges megerősítés



Mielőtt valójában belevágnánk, még van egy fontos feladatunk. El kell döntenünk, hogy mi lesz az, amivel jutalmazni szeretnénk a kutyát, azaz mikor, milyen „elsődleges megerősítést” használunk. Üljünk le egy papírral és egy ceruzával és írjunk egy listát arról, hogy milyen környezetben szoktunk a kutyánkkal megfordulni. Először az ingerszegény környezetet (pl. szoba), majd az egyre ingergazdagabbakat (kert, utca), végül azokat vegyük lajstromba, amik teljesen leköthetik kutyánk figyelmét (parkban, más játszó kutyák között). Fontos szempont, hogy bárhol is próbálunk majd kutyánkkal dolgozni, mindig olyan elsődleges megerősítést használjunk, amely képes tartósan lekötni kutyánk figyelmét. Írjuk a felsorolt lista minden eleme mellé, hogy mi az, ami szerintünk az adott környezetben jobban érdekelné mint a külső ingerek. Például:

szoba - egy szem száraz táp
udvar - a labdája
utca - egy kis karika kolbász
parkban - csirkemáj
játszó kutyák közt - egy fél sült pulyka

Fontos, hogy ne csapjuk be magunkat. Csak olyasmit írjunk le, ami tényleg működik is az adott környezetben. A kezdéshez a legcélravezetőbbek a jutalomfalatok, mivel ezek iránt a kutya érdeklődése hosszabb ideig fennmarad. Természetesen az, hogy mi legyen a jutalomfalat, a kutyától függ. Van, amelyik akár egy szem száraz tápért is képes lelkesedni, míg más kutyáknak ennél sokkal különlegesebb jutalomfalatot kell találnunk. A kezdéshez, valami olyasmit próbáljunk találni, amiért különösen lelkesedik és lehetőség szerint gyorsan le tudja nyelni. Ebből a szempontból a száraz táp nem annyira szerencsés, hiszen azt rágni kell. Valamilyen puhább állagú jutalomfalatot érdemes választanunk, amit nem is kell rágni, csak lenyelni. Ez lehet párizsi, virslikarikák, kolbász esetleg sült máj darabkák.

Mekkorák legyenek a falatok? A válasz: amilyen kicsik csak lehetnek, úgy hogy közben a kutya figyelmét még fenntartják. Ne felejtsük el, hogy nem etetni akarjuk a kutyánkat. Számunkra most az az előnyös, ha minél többször tudunk jutalmazni egy tréning alatt. Az ideális az, ha mihelyt a kutya lenyelte a falatot, máris kész a következő bekebelezésére. (egy jó tanács: mivel a későbbiek során a kutya akár jelentős mennyiségű élelmet is elfogyaszthat a tréningek alatt, mindig tartsuk számon, mennyi jutalomfalatot osztottunk ki és az egyéb étkezését ennek megfelelően csökkentsük, különben lehet, hogy komolyan meghizlalhatjuk a kutyánkat)
Kondicionáljunk

Most, hogy kitaláltuk mivel fogunk jutalmazni, itt az idő, hogy tényleg a tettek mezejére lépjünk. A klikker kiképzés egyik fontos alapelve, hogy un. kondicionált megerősítést használ a különféle gyakorlatok tanításánál. Ez azt jelenti, hogy egy jól végrehajtott gyakorlatot nem közvetlenül jutalmazunk pl. jutalomfalattal, hanem a közvetlen jutalom a klikker hangja lesz a kutyának, amit természetesen mindig követ majd a valódi jutalom. Természetesen kutyánknak fogalma sincs róla, hogy a klikker hangja számára jó dolgot jelent. Jó esetben számára a „klikk” egy semleges inger, ami egyáltalán nem kelti fel a figyelmét. (rosszabb esetben, érzékenyebb idegrendszerű kutyák akár meg is ijedhetnek a klikker hangjától.) A feladatunk most tehát az, hogy „megtanítsuk” a kutyának, hogy a klikker hangja számára mindig kellemes dolgokat hoz, azaz összekössük a klikker hangját a valódi jutalom megszerzésével.

Keressünk egy olyan helyet, ahol minél kevesebb a külső inger. Az ingerszegény a környezet könnyebbé teszi a dolgunkat, hisz a kutya könnyebben tud majd ránk figyelni. Készítsünk össze 20-30 jutalomfalatot és tegyük egy kis pohárba, zacskóba vagy akár a zsebünkbe, ha megoldható. Vegyük magunkhoz a klikkerünket és hozzuk be a kutyánkat. Klikkeljünk, majd nyúljunk a zacskóba, pohárba és adjunk egy jutalomfalatot a kutyának. Ha a kutya megette, klikkeljünk újra és dobjunk elé egy falatot a padlóra. A klikker hangja és a jutalom között lehetőleg minél kevesebb idő legyen, de azért nem kell kapkodni. 2-3 másodperc még teljesen elfogadható. Most mozogjunk egy kicsit, hogy ne ugyanott álljunk, újabb klikk, majd jutalom (ezentúl: K/J). Váltogatva a helyünket, irányunkat, illetve azt, hogy kézből vagy földről eheti meg a kutya a jutalmat, „etessük el” az előkészített 20-30 jutalomfalatot, majd tegyük el a klikkert és vessünk véget a gyakorlatnak. Az, hogy mikor klikkelünk egyelőre nem számít, a lényeg, hogy a klikker után mindig jutalomfalat jöjjön. Ha valakit zavar, hogy a földről eszik a kutya, lehet csak kézből is etetni. Ez a szempont nem annyira lényeges, viszont a helyünket váltogassuk, hogy a kutya megtanulja: a klikker hangja minden helyen és pozícióban ugyanazt jelenti.

A gyakorlatot naponta 2-3-szor megismételhetjük különböző időpontokban, sőt különböző helyeken is (pl. más szobában, esetleg udvaron), de figyeljünk arra, hogy a kutyánk mindig érdeklődjön. Inkább csináljuk 1-szer naponta, de akkor a kutya tényleg figyeljen. Ne felejtsük el levonni a megevett jutalomfalatok mennyiségét a kutya napi adagjából, különben esetleg túletetjük. E gyakorlatot érdemes 4-5 napon át ismételni, hogy megfelelően rögzüljön a klikker hangja és a jutalom közötti kapcsolat.

Néhány probléma, amivel szembetalálhatjuk magunkat:

* A kutya nem igazán akarja megenni a jutalomfalatokat: nézzük meg, hogy nem kap-e eleve túl sok táplálékot? Lehet, hogy csökkenteni kellene a napi adagját. Vessünk be még finomabb jutalomfalatokat és próbáljunk közvetlenül étkezés előtt gyakorolni. Extrém esetben akár az egész vacsoráját kioszthatjuk szemenként klikker kíséretében (ha lehetséges természetesen).
* Miután a kutya felfedezte, hogy itt jutalomfalatok záporoznak, rögtön rátapad a zsebünkre/zacskóra/pohárra, és le sem lehet onnan vakarni: tegyük fel a jutalomfalatokat egy szekrényre, vagy olyan helyre, ahol a kutya nem érheti el, majd sétáljunk el onnan. Csak akkor klikkeljünk, ha a kutya a környékünkön van. Ezután nyugodtan sétáljunk oda a jutalomfalatokhoz, vegyünk ki egyet, adjuk neki, majd sétáljunk újra el.
* Sokszor előforduló hiba, hogy annyira szeretnénk gyorsan adni a jutalmat a klikker hangja után, hogy bizonyos mozdulataink előrejelzik, hogy klikkelni fogunk. Pl. még mielőtt klikkelnénk, már elkezdünk nyúlni a zsebünk felé, hogy a jutalmat minél előbb kivehessünk. Ez nagy hiba, mivel azt szeretnénk, hogy kizárólag a „klikker hangja” jelezze a kutyának, hogy jutalomfalat fog érkezni. Ha a kézmozdulatunk előbb észrevehető, akkor a kutya a mozdulathoz fogja kötni a jutalmat, nem pedig a klikker hangjához. Próbáljuk ellenőrizni és figyelni a testünket, hogy nem adunk-e akaratlan jeleket a kutyának. Ha kell, kérjünk meg mást, hogy figyeljen bennünket, vagy álljuk egy tükör elé. Nem szabad, hogy a kutya meg tudja jósolni, hogy mikor fog a „klikk” érkezni.
* A kutyánk megijed a klikker hangjától. Bizonyos kutyák, amelyek érzékenyebb idegrendszerrel vannak megáldva, félelmet, vagy ijedtséget mutathatnak a hangra. Ez esetben tegyük zsebre a klikkeres kezünket és szorítsuk a markunkba a klikkert, esetleg egy rongyba csavarhatjuk. Ezzel tudjuk szabályozni, hogy mennyire legyen hangos. Olyan hangosan klikkeljünk, hogy még hallható legyen, de a kutya már ne reagáljon rá ijedtséggel. Kis kísérletezéssel meg tudjuk találni a megfelelő hangerőt, melyet később fokozatosan hangosabbá tehetünk. Ha már megtapasztalta, hogy a hang kellemes dologgal társul, akkor a kezdeti félelmi reakció gyorsan el fog múlni. Itt a fő szempont a fokozatosság.

Teszteljünk

Ha ezen a pár napos bevezető szakaszon túljutottunk, készen állunk arra, hogy megvizsgáljuk, a kutya valóban érti-e, hogy mit jelent a klikker hangja. Titokban vegyük magunkhoz a klikkert, de most ne készüljünk látványosan az „etetéssel”. Legjobb, ha a kutyánk észre sem veszi, mire készülünk. Amikor a kutyánk a környékünkön van, de nem épp felénk néz, klikkeljünk. Ha felkapja a fejét és láthatóan ránk néz, várva a jutalomfalatot, esetleg odaszalad hozzánk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy kialakult a továbblépéshez szükséges feltételes reflex. Készen állunk, hogy megtanítsuk az első gyakorlatot kutyánknak. Ha nem reagál rá, próbáljuk később, illetve folytassuk a kondicionálást még 1-2 napig.



forrás: klikker.hu

 
<< Vissza
 
 




: Vásárlói tájékoztató : Állatmentő : Clyde : Jade : Mexi : Bejelentkezés : Hírek : Bemutatkozás : Ortopédia, neurológia : Táplálkozás : Törzsvásárlói program : Minőségirányítás : Elérhetőségek : Tanácsadás : Árlista : Szolgáltatások 2 : Galéria : Rólunk írták : Partnereink : Kérdőív - 2014 : Panoráma képek : Véradás : Kutyaovi

Vezér Állategészségügyi Központ Kft. © 2009 - Minden jog fenntartva!

Dev by: z404
Árukereső.hu Árukereső, a hiteles vásárlási kalauz