A fiatal macska táplálása középkoráig

A macska - a kutyával együtt - rendszertanilag a Ragadozók rendjébe tartozik. Dietetikai oldalról megközelítve húsevő - míg a kutya inkább a mindenevő kategóriába tartozik. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a macskának csak fehérjére van szüksége és a kutya bármivel táplálható lenne.

Első szabály: nem létezik egyetlen olyan takarmányozási módszer sem, amely minden macska esetében tökéletesen használható volna! Az optimális táplálás nagyban függ az etetett takarmány minőségétől, a macska válogatósságától, a környezettől, stb. A kiválasztott táplálási tervnek meg kell felelnie a macska tápláltsági és egészségi állapotának.

A macska takarmányozására gyakorlatilag két módszer létezik:

(1) Az ad-libitum módszer alkalmazása során a takarmány egész nap hozzáférhető a macska számára, akkor és annyit eszik, amikor és amennyit éppen megkíván.

(2) A másik módszer lényege a napi összmennyiség apró adagokra felosztása és a nap során történő kiporciózása.

Sok esetben ezt a két módszert vegyítik a gazdik, amikor a macska előtt egész nap ott áll a száraztáp és emellett naponta többször felkínálnak konzervet is. Az első két módszer kielégíti a macska azon szükségletét, hogy a nap 24 órájában lehetősége nyíljon táplálék felvételére. A kombinált takarmányozási módszer nagy hátránya, hogy lehetetlenné válik a macska takarmányfelvételének kontrollálása.

A takarmány mennyiségének szigorú betartása fontos szereppel bír a tápanyagszükséglet fedezését biztosító tápanyagtartalmak mennyiségének nyomonkövethetőségében.

A felnőtt macska esetében bármely módszer nyugodt szívvel használható. A megfelelő módszer kiválasztása, függ az etetett táptól, a macska étvágyától - mennyire képes saját maga szabályozni a táplálék mennyiségének felvételét - és a gazditól, hogy ő mennyire képes megállni a felesleges plussz falatok felkínálását. A zsírmájbeteg cica esetében a kimért takarmánynál több nem adható, ugyanakkor egy kalóriaszegény, rostban gazdag tápból büntetlenül fogyaszthat nagyobb mennyiséget is. A legtöbb macska teljesen jól viseli a napi egyszeri étkezést, de előnyben részesítik a többszöri takarmányadagolást.

Az alultáplált macska előtt mindig legyen táp, így megkönnyíthetjük a megfelelő mennyiségű takarmány felvételét.

A tápváltás nem mindig egyszerű a macskák esetében. Gyakran csak azt a tápot hajlandóak megenni, amihez már hozzászoktak és képesek inkább éhenhalni, minthogy egy számukra idegen táplálékot megkóstoljanak. Ilyen esetben türelemmel szoktassuk az állatot az új ízhez. A váltás első napjaiban az új táp csak 25%-ban szerepeljen a menüben, ezt keverjük a régi táphoz, majd szép lassan emeljük a mennyiséget és egy-két héten belül forduljon meg az arány az új táp javára és váltsa fel a régebbit. Azoknál a macskáknál, amelyek érzékenyebb gyomor-béltraktussal rendelkeznek, és érzékenyen reagálnak a takarmányváltásra, mert nagyban különbözik összetételében a felcserélni kívánt táp az új táptól (kevesebb zsírt tartalmaz, vagy éppen konzervet szeretnénk száraz tápra cserélni), legyen a váltás sokkal lassabb.

Sose felejtsük elmosni a konzerv táp etetése után a tálat, hiszen az ottmaradt részek baktériumok megtelepedésének adnak helyet. Száraz táp etetése során elegendő hetente egyszer elmosni az etetőt. És ha már a tálról van szó, említsük meg, hogy sok macska előnyben részesíti a sekélyebb tálakat – különösen a rövidorrú macskák, mint a perzsa fajta. Az áll és a pofa folyamatos takarmánnyal történő szennyezettsége bőrgyulladást okozhat. A lapos tál és a tálak gyakori tisztítása lecsökkenti ezt a megbetegedést.

A megfelelően takarmányozott macskák egészségesek és érdeklődőek, tápláltsági állapotuk optimális, a súlyuk állandó (nem ingadozik), a szőrzetük tiszta és fénylő. A gondos gazdi havonta kontrollálja a macska súlyát, ezen kívül figyeli a napi víz- és takarmányfogyasztást, az állat étvágyát. A macska bélsarának minőségét, az ürítés gyakoriságát szintén érdemes nyomonkövetni, hiszen ezek az információk fontosak lehetnek egy-egy megbetegedés diagnosztizálásához. A normális bélsár szilárd, formált, közepes- vagy sötétbarna színű.